6:3, a magyar labdarúgás elveszett alkotmánya

 

 

 Forrás: centerhalf blog 2014.11.25.

A héten ünnepeltük a legendás angol – magyar évfordulóját. Elhagyom az évszámot és a legendás jelzőt. Mi célból? Nem tiszteletlenségből, éppen ellenkezőleg. Megpróbálom élőbbé tenni a felejthetetlent, mert sokan és túl sokat felejtettek. Vagy éppen a sokféle megközelítésből éppen a lényeg, az élő örökség marad homályban. Van aki csak hasznot, van aki csak a múlt egy sikeres szeletét látja a 6:3- ban. Én a magyar futball alkotmányát. Ebben a mérkőzésben benne van a két világháború közötti közép-európai futball-hagyomány; a futball feltalálóinak meghaladása; a legmagasabb szintű támadójáték alapjainak bemutatása, a folytonosság, az örök modernitás szelleme.

Igen hallom sokak hangját…, hogy akkor még fűzős és majdnem kockaalakú volt a labda. Sajnos a fűző azóta sok esetben az edzői gondolkodásra került rá, és ha az “kocka” is volt akkor azt úgy tették – vették az Aranycsapat tagjai, mint az aki ki tudja tenni a rubik kockát, szabályosan és bármikor. Tudjuk, hogy a kitett rubikkocka sokoldalú és néhány egységes színből áll. Így akár a végeredményt, a magyar csapat játékrendszerét nevezhetnénk 4-2-4-nek, a későbbi kiforrott brazil rendszer előzményének, de nem tehetjük, mert más volt a lényeg. A lényeg a magyar játékoskapcsolatokban fellelhető forgás és illeszkedés volt időben és térben, a kocka változatos kitevése.

image_348.jpg

A sokmozgásos támadójáték változékony módszereit fejlesztették ki. Ezért is alkotmánya a futballnak. Nézzük e színek keveredésének lényeget, hogyan illeszkedik a kék és a piros, a kék és a zöld. A kék, a visszavont középcsatár novumaHidegkutival már közelebb visz a lényeghez, az általa kialakított játékoskapcsolatokKocsissal és Puskással. A köztük lévő kényszerítők és azok inverzei a helycserék által az angol védők csak forogtak és forogtak…

Ahogy Hidegkuti rápasszolja Kocsisra a labdát és beindul, ahogy Kocsis a megkapott labdát visszavezeti Hidegkuti helyére, és ahogy a labdát visszapasszolja saját egykori helyére, igen mert már ott van Hidegkuti és Kocsis tudja ezt, és az angol védő csak forog és forog a tengelye körül. Mi volt ez, ha nem a területképzés magasiskolája, a másod – harmadszándékú futball mindenkori láblenyomata, maga a futball – intellektus.

image_337.jpg

Ez a futball-intellektus dolgozik ötödik sebességben, Puskás és Hidegkuti között a szabályos, ám meg nem adott gólunknál. Itt már nem forog, hanem pörög az angol védő…   És hogy mi van az angol védők forgása mögött, a magyar labdarúgók gondolkodása mélyén? Buzánszky Jenő szavai talán közelebb visznek hozzá: ” Mi “csak” játszottunk, nem gondoltunk bele abba, hogy egyedülálló lehet. Befelé játszottunk, nem kifelé. Ráéreztünk a dolog lényegére, és újra és újra létre akartuk hozni.”

Ez több mint profizmus, ez természetes hivatástudat, az igazi intellektualizmus, mely az egymásra épülő közép-európai futballtársadalom gazdagságából táplálkozott és önmagában álló értékével erősítette magát, – megszületik a magyar iskola tananyag – , és bizonyos értelemben a társadalmat is.

Akkor, a szovjetizáció és a politikai diktatúra árnyékában a magyar csapat játéka és az abban lévő intuíciók a magyar szellemességet és a nemzeti szellemet testesítették meg. Talán jellemző, hogy a berni vereség után sokan gondolták, hogy amögött a hidegháború politikai légköre, (csalás stb.) állhat, mert önmagában ez a futball – intellektus legyőzhetetlen. A pályán ritkán is történt meg ez, de a pályán kívül…

Micsoda (látszólagos) paradoxon, hogy éppen a puha diktatúra töri meg ezt az intelligenciát, és fojtja meg azt a futball közeget, amely korábban az Aranycsapattal egy új szellemi magaslatot ér el. A politikai érdek és az üres logika ott már a 90×45 m között folyó szakmai munkát sem tartotta tiszteletbe, a magyar futball – egyetem autonómiája megszűnt, miközben máshol a magyar iskola egyre jobban beépül és kisugárzik. Erről máskor, ez a 6:3 -as alkotmányunk elvesztésének máig tartó története.

image_339.jpg

Beszéljünk inkább az intelligencia kisugárzásáról, beépüléséről és mai színeiről. Sokoldalú játékosból, aki tud a csapattárs és az ellenfél fejével gondolkodni az az edzői kvalitás tekintetében is valószínűsíthetően megőrzi azt. Hányszor találkozunk ennek hiányával, ezzel a korláttal, különböző formában és alakban…

Emlékezzünk csak az említett játékoskapcsolatokra. Emlékezzünk Puskás Ferenc edzői “korlátaira”: ” Szerintem akkor voltam a legjobb, amikor az edzésen valamit be kellett mutatni. Végre nem beszélni kellett, hanem megmutathattam, mire gondolok.” És hogy látta ezt egy egykori játékosa Antonisz Antoniadisz a Panathinaikosznál: ” Előfordult, hogy beállt közénk a gyakorlásokra. Csodálatosan rúgott, utolérhetetlenül. Azt hiszem, közülünk is voltak jó rúgótechnikával megáldottak, de néha arra gondoltam, milyen nehéz lehet ennek az embernek azt látni, hogy nem tudjuk megcsinálni amit kér, illetve amit ő tud. Előfordult, hogy magyarázott, magyarázott, de aztán amikor elszakadt a cérnája, berohant a pályára s megmutatta, hogy kell csinálni. S mindig betalált a kapuba. Mi meg tanultunk néhány magyar szót, mert előfordult, hogy az anyanyelvén kiabált nekünk. Még ma is tudom: “Gyerünk, laposan, indulj be a lyukba!”

image_346.jpg

Ebben szinte minden benne van: a Puskásban kicsúcsosódó magyar futball és technikai rétegződés, annak kulcsa a játékoskapcsolatok gyakorlata, immár tréner – játékoskapcsolatba történő átfordulása. És a magyar játékos intelligencia magyarul kitörő mondatában szintúgy ott van minden: a játékoskapcsolat, észrevenni a helyzetet sprintbeli ritmusváltás, ütempassz és a “lyuk”, amit ha nincs meg labdanélküli mozgásokkal, tudatos helycserékkel megteremtünk.

Jellemző, hogy a Panathinaikoszt BEK döntőig vezető Puskás éppen azzal a Cruyffvezette Ajaxxal találkozik, amely az Aranycsapat játékstílusát tekinti etalonnak.Puskás így beszél erről: “…(Ajaxról) komplexitásában emlékeztetett arra, amit miGuszti bácsinál a válogatottban játszottunk. Tudtam,hogy csak halovány eséllyel vághatunk neki a döntőnek […] Két játékost akartam igazolni Szalonikiből, egy csatárt és egy középpályást […] Azon a napon az Ajax jobb volt nálunk, de nem sokkal. Szerintem azzal a két gyors játékossal meglephettük volna őket. ”

image_345.jpg

A játékoskapcsolatok gyakorlata ismét új, de az előzőekkel szorosan összefüggő oldaláról, a lehetséges taktikai húzásokéról mutatkozik meg. Cruyffról és az 1974-es holland válogatottról már máshol, ejtettünk szót ők magukévá tették a 6:3-as alkotmányt. De mélységére utalhatunk például egy Cruyff tézissel: “Eredményt csak a nagycsapatnak kell elérnie. A többi foglalkozzon azzal, hogy szépen játsszon, a sikerek úgysem fognak elmaradni. “ Mi ez ha nem Buzánszky Jenő szavai, csak immár iskolaként.

A belső intelligencia szervesülése, újból és újból, melynek önmagában való értéke van az érdektől függetlenül, a belső mentalitás és hozzáállás kialakulása mely már benne van a játékosban és erőt meríthethet belőle majd később a versenyhelyzetben, ezért alakul ki egy futballista technikai képzettsége, ezért sem kapkodnak idegenben és hátrányban a csapatok, ezért megy rá Robben ugyanúgy bármelyik védelemre.

A sikerek így tényleg nem fognak elmaradni, hiszen ez a szokásszerűségből merítő játékmentalitás, ami azért más mentalitás, mint amit sokszor hallunk manapság egyes magyar edzői nyilatkozatokban, lehet hogy a felszínen érinti ezt, de az inkább külső vagy a külvilág felé szóló mentalitás. És hát mezeket, cipőket lehet cserélni, de mentalitást nehezen.

Nézzük a közelmúlt színeit, játszottunk a finnekkel – ott sok szín aztán nem volt, – csak izzadtságszag – emlékszünk Litmanenre, ő az Ajaxban visszavont középcsatárként Hidegkuti pozíciójában lett “európaklasszis”. Játszottunk az oroszokkal, az 1988-as csapatuk az EB -n a magyarokra jellemző helycserékkel zilálta szét európa játékrendszereit. De visszhangzott Puskás felkiáltása is: ” Gyerünk, laposan, indulj be a lyukba!” a baj csak az volt, hogy oroszul és Kerzhakov gólja előtt…

Nézzük a hét egyik futball eseményét, a Manchester City -Bayern Münchent, Ribéryátmegy Robbenhez, vagy éppen fordítva 2-1 -es helyzeteket kialakítani, Czibor vagyPuskás átmegy Kocsishoz, igen a 6:3. És hogy miként volt benne a 6:3 a Manchester City fordításában? Jovetic beállításával, Hidegkuti – pozíciójából  ő leste le Xabi Alonso automatikus labdáját a második gól előtt, és csúsztatott a harmadik gól előtt az ellenfél védelme és középpályája között. És ez még csak a hely szelleme.

És amikor Neuer utolsó védőt játszik egy defenzív, kontrajátékot játszó csapat ellen, mint a vb – n Algéria ellen, akkor csak egy név ugorhat be: Grosics Gyula. És akkor még nem beszéltünk Bozsik fedezetjátékáról, akivel létrejön a korabeli szóhasználat szerint “a bűvős négyszög”, a Bozsik – Hidegkuti – Puskás – Kocsis agytröszt. És akkor még nem ejtettünk szót az egyéni képességekről, például Kocsis fejjátékáról, amellyel nemcsak gólokat szerzett, de a levegőben írányitott is, újabb variánsa az összjátéknak.

Csupa ÉS, csupa Vagy – Vagy, és nincs olyan, hogy csak kizárólag így vagy úgy lehet csinálni… Sok, rengeteg mérkőzést látunk ma színesben, de a játék nagy átlagban szürke, a 6:3 talán az egyetlen fennmaradt egész mérkőzés az Aranycsapatról fekete – fehérben, de micsoda sziporkázó színei a futballnak!

Így talán nem lenne hátrány, ha az edzői tanfolyamok első és utolsó órai anyaga ez lenne és közte meg az, hogy hogyan lehetne ezt az intelligenciát beépíteni a futballista képzés mindennapjaiba, mert amit ők ott bemutattak az játékintelligencia terén csak megközelíthető, de nehezen felülmúlható.

Az a koncentrált intellektus kevés csapatban volt és lesz fellelhető, a ritmus és harmónia, a kötöttség és szabadság egyensúlya. Igen, olyan mint egy időtálló alkotmány, a 6:3 -t egy élő futball alkotmányként kell felfogni, mert a magyar szokásrendszerből kiveszett mint stílus, és eltűnt mint belső látásmód . Úgyhogy leírom a dátumot, amikor kelt : 1953 november 25., a helyet ahol megfogalmozódott:London, Wembley stadion, az alapító atyák névsora ismert és nem akarok megsérteni senkit, így inkább azt írom a magyar futball-hagyomány ápolói és megújítói. És hogy mi volt a korabeli visszhangja?

Times: ” A magyarok futballtörténelmet csináltak azzal, hogy Angliát földön, levegőben és taktikában egyaránt megverték. AFP francia hírügynökség:Ezért a mérkőzésért érdemes volt átkelni a Csatornán.” Daily Mirror: Óh, az a hatgólos cséplés! Az Istenek alkonya volt a Wembleyben. Még sohasem láttunk ilyen labdarúgást.” 

Milyen igaz…

image_336.jpg

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*