A labdarúgásra vonatkozó irányelvek és állásfoglalások (1974)

Az alábbiakban a hírhedt követelményrendszer eredeti dokumentumait tesszük közzé. A kiadványból kihagytunk olyan részeket, amik semmiféle plusz információval nem bírnak.
A követelményrendszer legnagyobb hibája az volt, hogy kiölte a gondolkodó edző típusát.

Bevezette azt a labdarúgó gondolkodást, amely minden futballproblémát kondicionált. Az embert gépnek fogta fel és nem egy értelemmel, érzelemmel, művészi hajlammal megáldott egyedi indivídumnak.

Lásd kapcsolódó cikkünket:

http://futballkonyvtar.hu/a-magyar-labdarugast-kutba-huzo-kisertet-ujjaeledese-ellen-tobb-mint-vitairat/
Történelmi előzmények:

Az 1970-es években válságba került a magyar futball.

A tudás belterjes lett, a totális futball előretörésére nem tudtunk megfelelő szakmai választ adni.

Az edzők egyik része futtatott, a másik része lötyögtetett. (Ekkor készült a legendás cikk: Lötyögés a semmibe… címmel).

Vezetői fronton előtérbe kerültek a TF új, végzett növendékei, akik minden baj okának azt tartották, hogy a magyar futballista nem fut, nem hajt, nem akar. A követelményrendszer egy egységes iparági tudást akart behozni. Azonban az az eszmerendszer amin alapult, egy tévút volt. Még így is voltak pozitív hatásai, mert a még akkor képzett magyar futballistákat “lekondicionálták”, így versenyképesek lettek a világelittel. Hiszen 1978-ban, 82-ben és 86-ban is kijutottunk a VB-re. Azonban azóta is nyögjük ennek a kornak tanait. A labdarúgó értelmiségi réteg kihalt, a szakmai párbeszéd megszűnt. Edzőink alul képzettek lettek, az iparági tudás eklektikussá vált. Az állam gondolkozott mindenki helyett. Letértünk a magyar tradíció útjáról, amely egykor sikeres és eredményes volt.