Edzői gondolkodásmódok és a stílus értelmezése

Problémafelvetés 1.

PROBLÉMAFELVETÉS 1.

Három különböző gondolkodásmódú edző beszélget.

A tradíció edzője:

Mindig a “saját játékomat”, a “saját stílusomat” igyekszem játszani, azt, amit én a legjobban, amit még az álmomból felkelve is tudok. A szabály úgy szól. Ha azonos, vagy gyengébb erősségű csapat ellen játszom, akkor a saját játékomat játszom. Ha erősebb csapat ellen játszom, akkor kismértékű stílusmódosítást hajtok végre úgy, hogy a saját játékom legkisebbet sérüljön.

Stratégia nézőpontú, hagyományos edző:

Nem játszhatok mindenki ellen ugyanazt. Ezért károsnak tartom a „saját játékomat” szeretném játszani edzői lózung hangoztatását. Mert nekem igazodnom kell mindig az aktuális ellenfélhez. Egyszer bolgár edző csapata ellen, egyszer francia edző csapata ellen, egyszer brazil edző csapata ellen játszom. Mást játszik az aktuális ellenfél, következésképp más stílust kell játszanom nekem is.

Harmadik edző:

A futballban végtelen játékhelyzet van. Nem tudom megmondani a játékosnak, hogy mikor, mit csináljon. Neki kell alkalmazkodni a körülményekhez. Neki kell akkor és ott döntés hoznia. A futball épp attól szép és kiszámíthatatlan, hogy kétszer ugyanaz a passz, kétszer ugyanaz a játékhelyzet nem fordul elő.

Azt csak mellékesen jegyezzük meg, hogy a „stratégia nézőpontú edző” ellentmondásban van önmagával, mert amíg mindig igazodik az ellenfél játékához, addig az ellenfél mégiscsak a „saját játékát” játssza, hiszen ahhoz próbál igazodni.

Most akkor melyik edzőnek van igaza? 

A tradíció edzőjének, vagy a második edzőnek, vagy a harmadik edzőnek? 

Ki értelmezi jól a stílust? Ki látja jól a futballt? Ki és miért úgy látja a futballt?

A laikus edző nem tudja eldönteni a vitát. Könnyen lezárhatja a témát vagy azzal, hogy „Aki más színű mezben van az mást lát!”, „Lehet így is, lehet úgy is!”, „Több út vezet Rómába!”, vagy azzal, hogy „Az edzőt az eredményei minősítik”, ezért inkább a második, harmadik edző véleményével azonosul.

Problémafelvetés 2.

PROBLÉMAFELVETÉS 2.

Az alábbiakban egy cikkrészletet közlünk 1984-ből a Labdarúgás című újságból. A téma: STÍLUSOS JÁTÉKRÓL BESZÉLHETÜNK-E?

Több akkori edző mondja el véleményét a vonatkozó témáról az akkori bajnokság tükrében. A cikkből látható, hogy a stílus sokkal több, mint magának a csapatnak a játékmódja.

Labdarúgás 1984

STÍLUSOS JÁTÉKRÓL BESZÉLHETÜNK-E?

Bevezető
Nemrégiben  a  szövetségben  egy  heves  szakmai  vitának  voltam  a  tanúja.  Egyesületi  vezetők  vívtak  szópárbajt  arról,  hogy  tulajdonképpen  mit  nevezünk  stílusnak.  Érvelések  serege  hangzott  el,  többek  között az,  hogy 

  • a stílus  nem  más,  mint  a  technika  kivitelezésének  módja.  

Mások  egyszerűbben  fogalmaztak:

  • AHOGYAN egy  csapat  játszik! 

Az  idősebbek  példálóztak.  „Az  amit  egykor  az  MTK  játszott,  az  volt  az igazi.  A  híres  rövidpasszos  kombináció…”  Lehurrogták:  „És  a  Fradi  lendületes,  huszáros  rohamozásai,  szélen  vezetett  támadásai  azok  mik  voltak? …” De ágáltak az Újpest, sőt  az  egykori  Nagyváradi  AC  mellett  is.  Valaki  aztán kibökte,  hogy  az a  jó,  az  a  nagyszerű,  ha 

  • egy csapat  sajátos  módon futballozik. 

Egy edző  is  beleszólt  a  vitába,  eképpen: 

„Tudjátok  mi  a  sajátos  stílus?”

Érdeklődve  figyeltek  fel  rá.  Mosolygott. 

  • „Az, ha  bemegyek  a  pályára,  nem tudom  kik  játszanak  egymás  ellen,  s  függetlenül  a  mezek  színétől,  a  játékmódjáról,  ráismerek  valamelyik  csapatra!” 

Igazát  mindenki  elismerte,  ami helyeslő  bólogatásokban  nyilvánult meg.
A  nehezebbje  azonban  csak  ezután  jött.  A  vita  ugyanis  azzal  folytatódott, hogy  jelenlegi  élcsapatainknak  van-e  sajátos,  jellemző  stílusa,  olyan  arca, amelyről  fel  lehet  ismerni.  A  lelkendezőket  hamar  lehűtötték  azok,  akik  azt vallották:  amit  a  maiak  játszanak  az  sablonszerű.  A  pályán  kevés  a  nagy egyéniség  és  a  kispadon  sem  sokan  ülnek  olyanok,  akik  képesek  valamiféle játékmód  begyakoroltatására.  Persze ellenvélemények  is  születtek.
Nos,  ez a  kis  vita szülte azt   a   gondolatot,   hogy vizsgálat  tárgyává  tegyük jelentkeznek-e  sajátos  vonások   élcsapataink   játékában,  beszélhetünk  e  stílusos  játékról,  s  ha  igen, milyen    megnyilvánulási formái  vannak.

Válaszra  várva  nagy  tapasztalatokkal   rendelkező szakembereket    szólaltattunk  meg.  Olyanok  véleményére   voltunk  kíváncsiak,  akik  ismertek ebben a  sportágban,   maguk  is űzték  ezt  a  játékot,  tanították,  oktatták  is  valamilyen  szinten,  s  a  Tanácsadó  Testület  képviseletében ma  is  járják a pályákat,     tapasztalatokat gyűjtenek,  s  észrevételeikéi,  meglátásaikkal  segítik az  edzők,  az  MLSZ  tisztségviselőinek    munkáját. Arra  kértük   őket,  hogy közben mondják  el  más irányú  észrevételeiket  is, az  örvendeteseket,  de  a bíráló  jellegűeket  is. Készségesen   megtették.

Kalocsay Géza mesteredző:

Sajnos nem beszélhetünk arról, hogy sajátos stílusban játszó csapataink vannak.

Ami nem jelenti azt, hogy nincs ilyen.

A Rába és újabban a Honvéd felcsillant valamit egy rájuk jellemző játékmódból.  A  győriek a  letámadásos  harcmodorral  és  bátor  rohamaikkal már   két   évvel   ezelőtt meglepték  (megj. A stílustól lettek sikeresek) a  mezőnyt,  s úgy  futballoztak,  ahogyan az  csak rájuk  jellemző

Sós  Károly,  volt  szövetségi  kapitány:
—  Igazán  stílusos  játékot  korábban  a  győriek produkáltak,     manapság már  ők  sem.  A  kispestiek pedig  alakítgatják  a  csapat  sajátos  fazonját.  Azt mondhatom,  hogy  nincsenek  általánosítható  stílusjegyek!   (megj. vi. a stílusjegyek ÁLTALÁNOSÍTHATÓAK kell legyenek, amik meccsről-meccsre előfordulnak, amit láttam tegnap is és amit látni fogok holnap is)  Kialakulásukat sok  minden  zavarja,  például  a  sok  taktikázás,  játékrendszeri,  felállási  változás  is.  (megj. Ha az edző “figurális játékban” gondolkodik, vi. nem “alakzati játékban”, vi. nem választ ki egy domináns, stílusra jellemző alakzatot (értsd: van játékrendszer, van felállási forma, de nincs játékszerkezet), akkor abból nem lesz stílus.) Mindig  megpróbálnak  az  ellenfélhez  alkalmazkodni,  s  ennek  leggyakoribb  megnyilvánulási formája  a  különféle  védekezési  mód. (megj. Értsd: stratégia elvű a gondolkodást alkalmaz az edző, aki mindig igazodik az aktuális ellenfél játékmódjához, stílusához. Vi. nem kismértékű stílusmódosítást hajt végre meccsről-meccsre, hanem nagymértékű módosítást, ami meg már nem adja ki a “sajátos stílusú játékot”.)

 És  ha  egy csapat  erre  összpontosítja erejét,  és  jobbára  csak  a rombolással  törődik,  nem pedig   az  építéssel,   már eleve   nem   beszélhetünk stílusos  futballról. (megj. hiszen a védekezési mód, állandóan változik, ami maga után vonja a támadási mód változásait) Gyakori  jelenség,  hogy  a  játékosok  egyik  hétről  a  másikra  más  és  más  feladatot kapnak.  Miként  alakuljon ki  akkor  csapatra  jellemző  játék.  Az az  igazi, amikor  egy  csapat  begyakorol valami  olyasmit,  ami  támadó  jellegű, ami hatékony,  s ezt    képes    hétről-hétre megismételni,   persze   az erőviszonyoktól  függően. (megj. a kezdeményezés és a labda birtoklása feltétele a “sajátos stílusnak”, mert ez adhatja ki a formanyelvet. Általában a védekezés formanyelve, nem lehet stílusjellemző, mert azzal mindig igazodok, vi. a formanyelv így mindig változásban van, hiszen az aktuális ellenfélhez igazodik, ezért nem adhatja ki a “sajátos stílus” fogalmát. Mert ha véletlenül gyengébb csapattal játszom, akkor már támadnom kell és akkor már más lesz a formanyelvem, mint a kontra esetén.) A fő  törekvés nem lehet más mint  az:  erőltessük  rá  az akaratunkat  az  ellenfélre, az   történjék   a   pályán, amit   mi   akarunk!  

Molnár  Péter, aki  több évtizeden  keresztül  edzőként  szolgálta  a  magyar labdarúgást.
—  Voksomat    egyetlen igazán   stílusos   csapatra adom:  a  RábáraSzerintem  ők  igazán  rájuk  jellemző  labdarúgást  játszanak.  Ismernek, s  begyakoroltak   két-három   variációt,  s  ezt  sajátosan  alkalmazzák,  mégpedig  a  pillanatnyi  eredmény  függvényeként.  Középpályás  letámadásból    fergetegesen támadnak,  de  láttam  már tőlük  egészpályás  ilyenfajta  játékot  is.   Ellenfelük már  a  16-osnál  kapkodásra  kényszerült

Vadász  Károly,  a  Vasas egykori   fedezete,   a   TT egyik  legfiatalabb  tagja:
A  Rába  és  a Honvéd   csapatjátéka  feltétlenül  hordoz  magán  bizonyos   stílusjegyeket.   A többiekre ez nem  mondható  el. 
Fenyvesi  László,  egykori válogatott  szélső,  az  Üj- pesti  Dózsa  volt  mestere:
— Az   új   játékosokkal megerősített   Rába   fiatal edzője,  Verebes  József  stílusos  játék  tekintetében  is rátapintott   a   lényegre, csapatával  ilyen  vonatkozásban  is  jelentős  eredményt  ért  el.  Gyorsmozgásos  játékuk  hatékonyságát  nagy  mértékben  segítette  Póczik,  elöl  pedig Hajszán.  De  meghatározó egyéniség   Burcsa   is.   A Honvéd  is  lépeget,  stílusban  is  fejlődik.  A  mozgatóerő    leginkább:   Nagy Antal.  A kispestiek sok  jó játékossal    rendelkeznek, ezért  a  bajnokság  nagy esélyesei.  A  Dózsa  régebbi hagyományainak  nem  igen tud  eleget  tenni,  többek között azért sem, mert Törőcsik  nem a régi. Stílusos labdarúgásra   csak   az   a csapat  képes,  ahol  vannak meghatározó   egyéniségek.

Koltai  István,  a  Dunaújváros,  a  Vasas és a Csepel egykori  szakosztályvezetője:
— A  magyar  bajnokság tapasztalataiból   elég   nehéz   következtetni,   mert hétről-hétre  nagy  változások  vannak,  nagy  a  formaingadozás.   (megj. Értsd nincs stílus, mert mindenki alkalmazkodó játékot játszik. Stílus: folyamatosan visszatérő szerveződési minta, de nem csak a mozgásban, hanem viselkedésmódban is, aminek része a pszichés megnyilvánulás is. Pl. ilyen stílusjellemző lehet, az érzelemdús, szellemes, színes játék)

Néhány  csapatunk  kezd  valami  sajátosat  játszani,  ami  nagyon jó  dolog.  A  Rábára  és  a Honvédra    gondolok.   Én  úgy  vélem: a  stílus,  a  játékmód  kialakulásában  döntő  az edző  személye  is.  Felfogása, nézete  a  futballban  meghatározó.  Abban  is,  hogy egy  csapat  támadó,  vagy védekező   jellegű   futballt játszik-e.

Adám  József,   a  Vasas volt  fedezete:
Tudatosság     nélkül nincs  stílusHogy  ez  kialakuljon,  annak  két  összetevője van:  van-e edzői elképzelés,  koncepció, s ha igen,  érvényt  tud-e  ennek szerezni.   Ha   igen,   még mindig  hátra  van  a  megértetés,  a  játékosok  hatékony segítése.  Képesek-e a megvalósításra?   Én   azt vallom,  általánosítható stílusjegyek  nálunk alig vannak,   bár   felfigyelhetünk egészséges    törekvésekbe, nemcsak  a  Rábánál, hanem  a  Honvédnál is. Az  lenne  a nagyszerű,  ha  bizonyos játékmódot   már   ifjúsági korban  elsajátítanának  a játékosok,   ehhez   persze egységes koncepció szükséges,   rendszeres   irányítás és  ellenőrzés.  A  stílus  kialakításban  segíthetne  egy központi  irányítás  is. 

Problémafelvetés 3.

A következőkben részletet közlünk Balogh Gyula-Szabó János 1943-ban megjelent kosárlabda könyvéből.

Taktika:

  • A taktika egy elgondolás, amely a tervszerű és célravezető játékra irányul, a csapat egységes elgondolására. megj: a taktika az mutatja meg, AMIT a csapat játszik

Stílus:

Szükségesnek tartjuk, hogy tisztázzuk a stílus és a taktika közti különbséget, mert ezt a kettőt sokan összetévesztik, vagy pedig egynek tartják. A sok gyakorlat és játék minden összeszokott csapatnál kialakít idővel egy játékmodort, ami főleg a technika milyenségében jut kifejezésre. Tehát a labdafogásban, labdaátadásban, mozgásmódban, küzdőmodorban. A stílushoz tartozik az, hogy 

  • a legközelebbi jó helyzetben lévő játékoshoz adják-e a labdát, vagy
  • kevesebb labdaadogatással akar eredményt elérni a csapat és inkább a hosszú labdaátadásokkal játszik, vagy
  • sokat vezetgetik-e a labdát, vagy inkább
  • adogatják azt.

Egy szóval a stílus olyan játékmód, játékmodor, AHOGYAN a csapat játszani szokott. Ez egy megszokott, begyakorolt, beidegzett cselekvés.

Ezzel szemben a taktika egy tudatos tervszerű elgondolás, amely talán csak arra a helyzetre, vagy mérkőzésre vonatkozik, amelyet a csapat az ellenfélhez alkalmazott, s amellyel a csapat győzni akar.

A stílus és a mérkőzéstaktika lehet ugyanaz. 

Például ha egy csapat rövid labdaadogatásokkal játszik, a helyzeteket sok húzással oldja meg, a labdaleadás általában gyors, alacsony és rövid, akkor ennek a csapatnak ilyen a stílusa. Hogyha azonban ezt a stílust ugyanez a csapat tudatosan használja, egy magas és súlyos játékosokból álló ellenfél ellen – mint a legcélravezetőbb játékot -, akkor már mérkőzéstaktika lett belőle.

Megj:

  • stílusos játék = szokásos játék
  • taktikus játék = tudatos játék

Az első kifejez valamit az az enyém, a második bemutat valamit, azt megtanultam.

Ezért is volt Bukovi meccs előtti taktikai utasítása az MTK öltözőjében a következő:

  • Uraim, a szokásos játékunkat játsszuk!

Értsd: a tradicionális MTK stílust. És ebben benne volt minden, a támadást passzokkal szövöd, nem rúgod fenékbe a labdát, mindenkinek játékot kellett kezdeményezni, ill. benne volt az azt megelőző 50 év MTK futballgondolkodása is.

A megoldás

A MEGOLDÁS

A következőkben megpróbáljuk összehasonlítani a látszólag különböző gondolkodásmódú edzők gondolkodásmódját.

Hogyan?

A magyar tradíció edzői által megalkotott kép és térmodellt redukáljuk le és bemutatjuk a különböző gondolkodásmódot képviselő edzői típusokat.

ELŐZMÉNYEK, KÖVETKEZMÉNYEK, ALAPFOGALMI MEGHATÁROZÁSOK

Cikkünk legvégső konklúziója a következő lesz. Külön és máshogy kell értelmezni

  • a stílust (csupa kisbetűvel),
  • a JÁTÉKSTÍLUST (csupa NAGYBETŰVEL) és
  • a „stílust” (idézőjelben és kisbetűvel), érzékeltetve azt, hogy itt nem valódi stílusról beszélünk, hanem valójában a játékmód, (támadási mód, védekezési mód) stratégiai céltól függő változtatásról, amit tévesen az edző, stílusnak érzékel.

Első lépésben nézzünk egy-két stílus meghatározást. Az idézetekből látható, hogy elődeink külön értelmezték a stílus és a JÁTÉKSTÍLUS szavakat. Ezért már itt külön választom a stílusra és a JÁTÉKSTÍLUSRA vonatkozó definíciókat.

Stílus meghatározások:

Ferenczi Attila:

  • A stílus, a játékfelfogás képi megjelenítődése a futballpályán, AHOGYAN gondolkodom a játékról.
  • A stílus a kultúra megjelenési formája a futballpályán.

Baróti Lajos:

  • A stílus, a felállási forma viselkedés módja

Kovács Ferenc:

  • A stílus, sajátos, labdarúgó csapatra jellemző, folyamatosan felismerhető viselkedésmód.
  • Egy stílusnak visszanyúló hagyománya van, ami a múltból építkezik a jövő érdekében.

Pillinger Mihály:

  • A stílus kifejezi egy csapatnak a csapatjátékban, vagy az egyénnek a technikai felkészültségét. Stílus az, amiben egy csapat megjeleníti a tudását. A technikai tudás megszabja egy csapatnak a stílusát, hogy mit játszik.
  • A stílus egy vertikum, átfogja az oktatást a gyerekkortól, a felnőttkorig, és reprezentálja egy nemzet gondolkodásmódját a játékról.
  • A stílus vezérfonala az ország labdarúgó kultúrájának. Ahhoz igazodnak a játékosok, az ellenfelek, a szakemberek, azt várja el a közönség. Abból fakadnak az utánpótlás nevelés célkitűzései, életkorfüggő prioritásai az edzésmunkában

Verebes József:

  • A stílus, a játéknak folyamatosan felismerhető jellemzője. (értsd: Stílusjellemzők összessége)

Labdarúgás 1984:

  • „Stílus az, ha  bemegyek  a  pályára,  nem tudom  kik  játszanak  egymás  ellen,  s  függetlenül  a  mezek  színétől,  a  játékmódjáról,  ráismerek  valamelyik  csapatra!” 
  • Stílus az, AHOGYAN egy csapat „sajátos  módon” futballozik. 

Nemzeti Sport 1936:

  • Stílus alatt, egy csapat kialakult játékmodorát értjük.

A fenti meghatározásokból láthatjuk, hogy a stílus, több, mint játékmód, játékmodor, ahogy az analizáló gondolkodásmód definiálja.

Mert a stílus egyben:

  • sportági irányzat
  • gondolkodási rendszer, játékfelfogás
  • kultúra, szokásrendszer
  • időintervallum
    • Mit jelent a kialakult játékmodor? „Tegnap is azt játszottam és holnap is azt fogom játszani!”
    • A stílus egy vertikum, átfogja az oktatást a gyerekkortól, a felnőttkorig, és reprezentálja egy nemzet gondolkodásmódját a játékról.
  • játékjellemző
  • viselkedésmód
  • játékos képzési, futballgondolkodási iránytű
  • SAJÁTOS játékmód
  • technikai tudás minőségjellemzője
  • szokásos és nem tudatos játék.

JÁTÉKSTÍLUS meghatározások:

Kovács Ferenc:

  • – A játékstílus egy egységes játékkép a csapatról.

Pillinger Mihály:

  • – A játékstílus egy edzői koncepció, egy edzői játékfelfogás, egy edzői elképzelés megjelenítése.

Látható, hogy a JÁTÉKSTÍLUS KÉPként értelmezendő, ahol a KÉP rétegekből áll, mely rétegek:

  • – a játékfelfogás
  • – a játékkoncepció
  • – a játékelgondolás.

Még mielőtt rátérnénk a különböző edzői gondolkodásmódok bemutatására, előzetesen tudnunk kell, hogy rendszereket a következőképpen vizsgálunk.

  1. Válaszd külön a rendszert környezetétől! Vizsgáld a rendszert!

Futballra lefordítva. Első lépésként alakítsd ki a csapatod saját játékát, elvonatkoztatva az ellenfelektől.

  1. Teremts kapcsolatot a rendszer és környezete között! Vizsgáld a rendszer, környezet viszonyt!

Futballra lefordítva. Második lépcsőben, amikor bajnokit kezdesz játszani, saját csapatod játékerejét helyezd el a bajnokságban és határozd meg a stratégiai célt, hogy hányadik helyen akarsz végezni. Ez alapjaiban határozza meg, hogy idegenben, ill. a hazai pályán milyen játékmódot fogsz alkalmazni. Támadólag lépsz fel? Inkább védekezel? Kivárásra játszol? Inkább kezdeményezel?

Vagyis két fajta edzői gondolkodás van:

  1. az egyik külön-külön kezeli a rendszert és a rendszer-környezet viszonyt
  2. a másik egyben kezeli a rendszer-környezet viszonyt

További edzői gondolkodások vannak még jelen a ma futballjában.

  1. Az egyik azt vallja, hogy nem kell semmit leszabályozni az edzőnek a játék során, mert akkor kiöli a kreativitást. Ebben az esetben a játékos rakja össze a futballt.
  2. A másik edző azt vallja, hogy meg kell terveznem és meg kell szerveznem a csapatjátékot. Ebben az esetben az edző rakja össze a futballt.

A következőkben vessük össze a különböző edzői gondolkodásmódokat!

A KÉP-ben, a JÁTÉKSTÍLUSBAN gondolkodó edző.

Ez az edző, külön értelmezi a rendszert és a rendszer-környezet viszonyt.

Ha egy új csapathoz megy, első lépésében kialakítja a kollektíva saját stílusú játékát (röviden saját játék) és a saját játékon, csak akkor hajt végre kismértékű stílusmódosítást, ha a stratégiai cél megköveteli.

Ez az edző csak annyira foglalkozik legfeljebb az ellenfél játékával, hogy megkeresi azok gyenge pontjait és arra játszik rá hangsúlyosabban. De a saját játékáról nem mond le, hiszen azt tudja a legjobban.

Idézet Pillinger Mihálytól:

  • Akinek van stílusa, azt állhatatosan kell alkalmazni. Akkor is azt játszom, ha bajban vagyok. Tartásom van, nem adom fel a saját játékomat, azt amit én játszom.

Ilyen edző például Guardiola, aki mindig a rá jellemző futballt játssza és akárhova megy edzőnek, mindig ugyanazt a stílust próbálja megjeleníteni.

A JÁTÉKSTÍLUS kiinduló pontú gondolkodást képviselő csapatok bátran váltanak játékrendszert, hiszen tudják, hogy egy adott stílust bármilyen játékrendszerben le lehet játszani.

Oktatásnál stílustechnikát oktatnak ennek a kultúrának az edzői. Vi. a játékhelyzet-teremtő képességet erősítik a játékosokban, hogy semmi váratlan ne történjék a meccsen, hanem minden előre tudottan, kiszámítható keretek között történjen. Pl. Barca háromszög játéka.

Miután minden sportágat a technikán keresztül oktatunk, így a futballkultúra továbbélése magával a stílustechnika segedelmével történik. Vi. a stílustechnika maga az örökítő anyag, aminek a segítségével apáról fiúra száll a futballfilozófia.

A stílus kiinduló pontú gondolkodásmódú edző

Ez az edző nem foglalkozik a rendszer-környezet viszonnyal.

Ez az edző ellenféltől függetlenül, mindig a saját játékát próbálja játszani.

Ilyen edző volt például Verebes József a Rába csapatánál.

A játékkoncepció kiinduló pontú gondolkodásmódú edző, ahol a stílus következmény

A játékkoncepció kiinduló gondolkodásmódú edző a rendszert és a rendszer-környezet viszonyt külön kezeli. Mindig következetesen ugyanazt a játékkoncepciót próbálja megjeleníteni a játék során.

Nézzünk egy-két játékkoncepciót!

Olasz játékkoncepció:

  • Ellenfél játékának tönkretétele! Védekezz és kontrázz!

Holland játékkoncepció:

  • Pozíciós játékkal hoz létre 1:1 elleni helyzetet!

Angol játékkoncepció:

  • A labdát 3 érintésen belül rúgd a támadó centrumba!

Német játékkoncepció:

  • Nyerd meg a párharcot és a megszerzett labdát add oda a játékmesternek!

Miután a szurkoló ugyanazt a játékot látja, így a folyamatosan visszatérő viselkedési minta okán azt mondja, hogy az a játék, amit a pályán lát az az olasz stílus, a holland stílus, az angol stílus, a német stílus…………

Azonban itt az edző nem stílusban gondolkodik, – a stílus szót csapat szinten nem is tudja értelmezni -, hanem játékkoncepcióban gondolkodik, vi. itt a stílus következmény. Ezért is van az, hogy ezek az edzők legtöbbször mereven ragaszkodnak a játékkoncepciót kiszolgáló játékrendszerükhöz és ha új játékrendszerben játszanak (pl. egy csatár helyett két csatár játszik elöl, vagy három védő helyett négy védő játszik hátul), akkor azt mondják, hogy most más stílusban játszik a csapatuk.

Ezeknek a csapatoknak szintén értelmezhető a „saját játékuk”, ahol csak kismértékű módosításokat hajtanak végre a stratégia cél érdekében.

Miután ezek az edzők funkcionálisan gondolkoznak, így oktatásánál funkcionális technikát oktatnak. Pl. hollandok rombuszjáték (felpassz-visszapassz). Értsd: a játékhelyzet-teremtő képességet fejlesztik dominánsan a játékhelyzet-megoldó képesség helyett.

Lásd holland játékkoncepció, ahol látható, hogy az egész, a tudatos, megkomponált játékhelyzet teremtésre fókuszál:

  • Pozíciós játékkal hozz létre 1:1 elleni helyzetet!
  • Szélességi játék a mélységi előkészítésére!

Játékkoncepcióban gondolkodó edző például: Louis van Gaal.

Stratégia, eredmény kiinduló pontú hagyományos edzői gondolkodás, ahol a saját játék és a stílus, a JÁTÉKSTÍLUS értelmezhetetlen

Az ilyen típusú edző legfontosabb gondolatai:

  • A cél szentesíti az eszközt.
  • Az edzőt az eredményei minősítik.
  • A futballban csak a győzelem számít.
  • A győzelmet nem kell megmagyarázni.
  • A győzelemhez nem egy út vezet.

Ezek az edzők a stílussal képzésük során nem találkoztak. Így edzői gondolkodásuk kiinduló pontjaként nem szerepel. Miután a közbeszédben a stílus újra meghatározó terminológia lett, így értelmezésként átvették az analizáló gondolkodásmód stílus definícióját úgy, hogy legfontosabb gondolatuk maga a stratégiai cél elérése lett.

Analizáló gondolkodásmód stílus meghatározása:

  • stílus=játékmód, ahol a játékmód elemei:
    • a támadásmód (ahogyan támadok)
    • a védekezésmód (ahogyan védekezek)

Ezért az ilyen edző a rendszer-környezet viszonyt egyben vizsgálja, gondolatilag nem határolja le a rendszert környezetétől, vi. a „saját játékot”, mint meghatározást nem is értelmezi, nem is értelmezheti, hiszen felfogása szerint minden meccs más. Mert ahol folyamatosan a rendszer kapcsolatban van a környezetével, ott mindig alkalmazkodni kell. És ahol alkalmazkodni kell, ott kétszer ugyanaz nem történhet. Minek következtében csapatának nincs saját játéka (alapjátéka), hiszen fő gondolata a győzelem, amelyet felfogása szerint, csak úgy érhet el, ha mindig alkalmazkodni fog a leendő ellenfeléhez, amit értelemszerűen mindig más-más játékkal fog elérni. Ebből a megközelítésből saját játékról beszélni értelmetlen. Amíg a KÉP kiinduló gondolkodásmódú edző legfontosabb szakmai célja a JÁTÉKKÉP felrajzolása, addig ennek az edzőnek a legfontosabb szakmai célja, a stratégiai cél elérése. Ilyen edző volt pl. Matthaus.

Ezért van az, hogy az ilyen típusú edző, minden meccsen más játékrendszerben játszik, minden meccsen más feladatot ad a játékosainak (Lsd. Sós Károly gondolatait). Értsd: más a játékmód, más a támadásmód, más a védekezésmód, vi. máshogyan játszik ezen edző csapata, amit ő tévesen más „stílusú” játékként azonosít.

Itt az idézőjel a „stílus” szónál pont azt akarja kifejezni, hogy itt nem valódi stílusról van szó, hanem egy tévesen rosszul értelmezett álstílusról, hiszen kiinduló pontként rögzítettük már, hogy a stílus egyben:

  • sportági irányzat
  • gondolkodási rendszer, játékfelfogás
  • kultúra, szokásrendszer
  • időintervallum
    • „Tegnap is azt játszottam és holnap is azt fogom játszani!”
    • A stílus egy vertikum, átfogja az oktatást a gyerekkortól, a felnőttkorig, és reprezentálja egy nemzet gondolkodásmódját a játékról.
  • játékjellemző
  • viselkedésmód
  • sajátos játékmód
  • játékos képzési, futballgondolkodási iránytű
  • technikai tudás minőségjellemzője
  • szokásos és nem tudatos játék.

Ebben az edzői gondolkodásban a saját játék, a stílustechnika szó értelmezhetetlen. Ennél a gondolkodásnál iparági szinten nincs szükséges egységes irányra, hiszen ha minden meccsen más “stílusban” játszom, akkor nincs egyedüli üdvözítő stílus. Következésképpen az edzői szabadgondolkodást – úgy értelmezi -, hogy azzal biztosítja, ha nem ad irányt. Holott az edzői szabadgondolkodást az egységes célt elérő különböző utakban kell biztosítani. Értsd: a cél egy és a célt elérő út megválasztása az edzői szabadgondolkodás eredménye. Mint ahogy kialakultak a különböző labdarúgó iskolák is. A cél, a gól és a győzelem. Ehhez az egyes kultúrák más-más utat, értsd: stílust, játékrendszert, csapatjátékot választottak.

Az ilyen edzőnek a stílustechnikáról a következő a véleménye:

„A stílustechnika hangoztatása azért nem jó, mert ha rövidpasszosan játszom is, néha azért csak kell ívelni. Vagy mi van akkor, ha egy rövidpasszos csapatban játszó játékos egy hosszú passzos csapatba igazol. Akkor nem fog tudni játszani, mert ő a rövid stílust tanulta? Ezért úgy gondolom, hogy „az oktassunk stílustechnikát!” vezérgondolat, kisebb tudású játékost hoz létre és csak összezavarja az edzőket.”

Miután itt a jó játék feltétele a folyamatos alkalmazkodás (értsd: reagálás), így a képzés során a játékhelyzet-megoldó képességet fejlesztik dominánsan, a játékhelyzet teremtő képesség helyett.

Hagyományos kiinduló pontú edzői gondolkodás, ahol a futballt a játékos rakja össze

Ez az edző a rendszer-környezet viszonyt együtt kezeli.

Kiinduló gondolatai:

  • Minden meccs más és más. Kétszer nem lehet ugyanabba a folyóba lépni.
  • Nincs két ugyanolyan játékhelyzet.
  • Két ugyanolyan passzt még senki sem adott pályafutása során.
  • A futball végtelen játékhelyzet, vi. nem lehet lemodellezni.
  • A játékot nem szabad leszabályozni, mert akkor kiölöm a kreativitást.

Ez az edző nem tud sem stílusban, sem játékkoncepcióban, sem stratégiai célban gondolkodni. Számára a futball kiszámíthatatlan, ezért – kézenfekvően – a játékos kezébe adja át a játék kialakításának sorsát.

Ez az edző gyakorlatokban és nem a gyakorlatok mögött megbúvó szellemi üzenetekben gondolkozik. Gondolkodás nélkül átvesz számára érdekes gyakorlatokat, aminek valójában nem is tudja, hogy mi az eredeti mentális üzenete, nem is tudja, hogy azt a gyakorlatot eredetileg milyen futballgondolkodás hozta létre. Megcsináltatja csak azért, hogy ne legyen unalmas az edzése. Ilyen edző volt pl. Egervári.

És ezek az edzők azok, akik mindig tudnak kritizálni, de koncepcióval sohasem rendelkeznek.

stílus (csupa kisbetűvel):

  • a játékfelfogás képi megjelenítődése a pályán

JÁTÉKSTÍLUS (csupa NAGYBETŰVEL): 

  • egységes JÁTÉKKÉP a csapatról

“stílus” (idézőjelbe kisbetűvel):

  • a stratégiai cél érdekében meccsről-meccsre változó játékmód.
  • Más játékrendszer, más szerepkörök, más feladatok meccsről-meccsre. Lsd. Balogh Gy – Szabó J kosáredző gondolatait. Az így gondolkozó edző saját csapatának játékát úgy érzékeli, mintha minden meccsen más-más stílusban játszana. Így a stílustechnika terminológiát is úgy érzékeli, hogy minden meccsen más és más. Az is nyilvánvaló, hogy a technikai képzésnél általános technikát fog oktatni, miután sose tudhatja, hogy éppen melyikre lesz szüksége a különféle stílustechnikák közül. Itt valójában nem stílusról beszélünk, hanem a mérkőzéstaktika részeként választott játékmódról. Hiszen ez a játékmód TUDATOS ÉS NEM SZOKÁSOS. Az egy másik történet, hogy ezek az edzők a stílustechnika fontosságát nem érzékelik, hiszen minden meccsen úgy gondolják más-más stílustechnikát használnak, következésképp az oktatásnál leragadni egy adott stílustechnikánál, az ő olvasatukban felesleges, hiszen úgy érzik, hogy az oktatás így nem lesz teljes. A dolgot még tovább-bonyolítja, hogy ezek az edzők a technikát mozgásmódként és nem mozgásfeladatként érzékelik.

Technika:

  • mozgásfeladat
    • pl. rombuszjáték = mélységi játékra helyezkedés + mélységi átadás + mozgás visszapasszra

A stílust stílustechnikával rajzoljuk fel:

  1. Stílustechnika = FORMANYELV,       ahogyan a játékról beszélek
  1. A stílustechnika célirányos formaelem kiválasztás, KIEMELÉS, ALÁRENDELÉS, VÁLOGATÁS, ELRENDEZÉS eredménye. Vagyis bizonyos formaelemeket KIEMEL a többi labdarúgó technika rovására.  (Pl. FUTSALtechnika)
  2. Stílustechnika = ÉRTÉKARÁNYT, ERŐSORRENDET tükröz a labdarúgó technikák között

Technikai elem:

  • mozgásmód
    • pl. rúgás belsővel