Hogyan neveljük helyes taktikára csapatainkat?

Holits Ödönt szólaltattuk meg taktikai „ankétünk” első cikkében
Megjelent: Nemzeti Sport 1935. jan. 8.

Holits  Ödön,    a  magyar  futball egyik    legkiválóbb    elméleti  szakértője,    a  magyar  edző-gárda  vezére  legutóbb  igen  okos  megfigyeléseket  és  tanácsokat  adott  a  magyar  futball  tanítóinak  és  tanulóinak    a    Nemzeti  Sport  december 23-i   számában    közölt   nyilatkozatában,    most  abban  a  témakörben tettünk   fel   kérdéseket   Holitsnak, a  csapatok    taktikai    oktatásáról, neveléséről.    Ezt  a  kérdést  különben    állandóan    felszínen    fogjuk tartani.      Taktikai       „ankétünk” első  fejezete   tehát  ez  a  beszélgetés,    amelynek  során  Holits  Ödön a  következőket  mondotta:
—  Kétségtelen,  hogy  a  taktika oktatás  a  tréneri  munkák  közül  a legfontosabb  és  kétségtelen  az  is, hogy  ezen  a  ponton  van    szükség leginkább  az  oktatók  munkájának feljavítására.    Igazán  a  tapasztalatból  beszélhetek:  amikor  a  műegyetemistáknál  edzősködtem,  persze   azzal  a  jó,  az  átlagnál   jóval intelligensebb   anyaggal    másként lehetett  dolgozni  a  játék  elmélete terén  is.  A  Nemzetinél  (megj: ez egy futballcsapat neve) más  volt  a helyzet,  de  ott  is  arra    az   álláspontra  helyezkedtem,  hogy  a  legintenzívebb  elméleti  oktatással  lehet  csak  komoly  eredményeket  elérni.

—  Nálunk  ugyanis  az  a  helyzet, hogy a  játékosok  között  igen  széles  skálájú   a   különbség  képességek,     sportfelfogás    és általános  intelligencia  tekintetében.
Amikor egy-egy  ún.  ifjú  tehetség valamelyik    kis  csapatból   bekerül egy  I.  osztályú  egyletbe,  rendszerint   nincs    is  egyáltalán   komoly felfogása  magáról  a  játékról,   hiszen  ezt  a  játékot  csak  úgy  vadőr, vette  fel  magába.  Legfeljebb  csak valami  ösztönös    megérzést    találunk  ezeknél  a  fiúknál,    akik  csupán  a  bennük  meglevő  szerencsés ösztönből  „fogták  meg”  a  játék  lényeges  elemeit.

—  Én  úgy  magyaráztam  a  fiúknak  az  edző  feladatát,  hogy  annak úgy  kell  összefogni  a  csapat  egyes játékosait,  mint  a  karmester  szoktatja  össze,    tartja  együtt  a  zenekar  tagjait. 

Egy csapat  sikerének, érvényesülésének  titka,  hogy az  adódó  helyzetekben  a  játékosok  azonosan   gondolkozzanak.
Ha  sikerült  a  játékosok  felfogását ilyenformán  közös  nevezőre  hozni, akkor a  játékosok  felfogása  egy- egy  helyzetről  azonos  lesz  és  akkor az  egyik  játékos  húzása  nem  fogja váratlanul   találni  a  másikat.  

Persze  ugyanabban  a  helyzetben  sokszor  többféle  jó  megoldás  is  lehetséges,  de  ha  a  csapat   tagjai  már ismerik    jól    egymás    felfogását, akkor  nem  jönnek    zavarba  a  társak,  akármelyik  megoldást  választja  is  a  labdán  levő  játékos.
—  Másik    elvem,   amit  szintén nagyon  megmagyaráztam  a  játékosoknak:  még  ha  rosszabb  volna  is a  tréner    rendszere    annál,   amit esetleg  egyes  játékosok  jónak  tartanak,  akkor  is  el  kell    fogadniok az  edző  módszerét,  mert a   kevésbé   jó    rendszer   is többet    ér,    ha    egységesen csinálják,  mint  a  netán  jobb rendszer,   amit  azonban  nem egyöntetűen  fogad  el  és  nem követ  a  csapat   minden   embere.
—  És    azután    valószínű,  hogy mégis  csak  annak  az  edzőnek  rendszere  lesz  jobb,  aki  már  túl  van  a játékosok  életkorán,    aki  már  végigcsinálta   egy    játékos  életfutását,   aki  ennélfogva   tapasztaltabb és  aki  az  edzői  pályára  felkészülve mégis  csak  többet    foglalkozott  a játék  elméletével.
— Visszatérek  a  zenekari  hasonlatra.  A  következőt    magyaráztam meg  a  játékosoknak:  a  világ  legjobb  zenészeiből    összeültetett  zenekart    a  karmester   valószínűleg többször    fogja    lekopogni,    amíg egységes  stílust  tud  játékukból kihozni,  mint  a  kisebb  kvalitású muzsikusokból,    de  mégis  olyanokból álló    zenekart,    amelynek    tagjai alá  tudják  rendelni   gondolataikat az    összességnek.    Nagyon    nagy mester Szigeti,  vagy Vecsey,  vagy Kubelik,  de  ők  is  csak  úgy  válnának  a  zenekar  használható  tagjaivá,    ha    alárendelnék   magukat  a karmester  rendelkezéseinek.  Élvezhető  együttest  tehát  csak  ott  lehet elképzelni,  ahol
egy  koponya  akaratát teszik  magukévá  a  játékosok.
—  Az  ilyen  példák  jól  hatnak, de  különösen   szükség  van   ezekre a    futballisták   közt,   akiknél   — mint  már  a  múltkor  említettem — valami    ösztönös   ellenállást  lehet észlelni  a  kívülről    jövő  tanácsokkal,    figyelmeztetésekkel,    oktatásokkal  szemben.  így  lehet  azonban ezt  az  ellenállást  leszerelni.  Mikor már  odáig  jutottam,  hogy  feltételeztem,  hogy   a  közös  cél  érdekében  most  már  mindenki  alárendeli egyéni  felfogását  a  közösség  egyöntetű    akaratának,    amikor  már láttam,  hogy  az  agyak  átveszik  az útmutatásokat,   akkor  megkezdtem az  előadásokat.    Különösen    a  téli idény    alkalmas    ilyen    előadások megtartására.   Nem  szabad   túl sokat  tenni  ezeknek  az  előadásoknak műsorára,  mert  aki  sokat  markol, keveset  fog.    Azt  a  keveset  azonban  jól  elő  kell  készíteni,  jól  meg kell  rágni.
—  Csak  példaként    hozom    fel, hogy  az  ilyen  előadások  során  meg lehet  tárgyalni az   egyes    helyeken    játszó játékosok   taktikai  feladatát. El  lehet  kezdeni  a  kapussal,  megbeszélve  vele,    hogy  mi  a  teendő, ha  a  szélsőcsatár  kap  tiszta  pályát vele  szemben,  mi  a  helyzet  akkor, amikor    a    center    kerül  hasonló helyzetbe.    A    kapussal  és  a  hátvédekkel    együtt  kell  megbeszélni a     védelem     együttműködésének taktikai   szabályait.   Hányszor  láthatjuk,    hogy  a  hazaadásból    gól lesz.   Ez  csak  a  hiányos    taktikai kiképzésre       vezethető       vissza. Ugyanúgy  meg    kell    tárgyalni  a fedezetsornak,  a  csatársornak  feladatát,  a  két  sornak  együttműködését  és  így  tovább.
—  Nemcsak   én  magam   beszélek,  hanem belevonom   a   játékosokat   is a  vitába, hadd  mondják    el,    mi  a  véleményük  az  egyik,  vagy  másik  problémáról,  feladatról.   Ha  a  játékos kifogásait  elmondta,    ezeket   sokszor  bele  lehet    illeszteni  az  edző rendszerébe  is,  mert  hiszen    sokszor  nem    is    ellentétesek  azzal  a rendszerrel,    ha    pedig    az    ötlet nem használható,   megmagyarázom, hogy  miért  helytelen.
—  Könnyebb  dolga  van  az  edzőnek,  ha  vannak  intelligensebb  játékosai,   legalább   egy-egy  minden csapatrészben.    Ilyenkor  az  illetővel  előre  meg  lehet  beszélni  a  témát,  hogy  ti.  ő  szerepeljen    előadóként.  Az  ő  elgondolásának  előadása  vezeti  be  ilyenkor  a  vitát  és az  ő  felfogásához  szólnak  hozzá  a társai.  Az  edző  csak  leszűri  a  végeredményben  mutatkozó  helyes  véleményt,    kiegyenlíti  az  ellentéteket,   szóval   egységes   gondolkozásra  hangolja  a  csapatot.   Ez    egyszerű  pedagógiai  fogás,  amivel  elérem  azt,  hogy  az  esetleges  ellenvélemények,  kifogások   nyíltabban megmutatkoznak,    mert   hiszen  a játékostárssal  szemben    könnyebben  megnyílnak  a  szájak,  mint  a tekintélyesebb    edző   véleményével szemben.
—  Ennél  az  elméleti  oktatásnál természetesen    alkalmazkodni   kell a  játékosok  értelmiségéhez.
Gyakorlati   példákkal    lehet elérni    a   legnagyobb   eredményt.
Rendesen  adódik  a  múlt vasárnapí mérkőzésből   néhány   epizód,    ami még  élénken  él  a  játékosok  emlékezetében.    Valamelyik    nagy  védelmi  hiba,  egy  feltűnő  gólhelyzet elrontása,    vagy  más  érdekes  szituáció,   amiből   kiindulva  ki  lehet elemezni   az   elkövetett  hibát,   rá lehet  mutatni  a  helyes  cselekedetre.    Ezeken    a    megbeszéléseken még  hálásabb    témák    a    hétközi kétkapus  edzéseknek  egyes  jelenetei.  Ha  ilyen  az  edzésen    adódik, nyomban  figyelmeztetem  a  játékosokat:   Jegyezzétek  meg  jól  ezt  a szituációt,  erről  még  beszélni   fogunk.
—  De   van   még   nagyon   sok olyan    probléma,  ami  nem  is  vonatkozik     szigorúan    a    labdával való  játékra,  de  tisztázása   mégis rendkívül  fontos.   Ezeket  is   ilyen értekezleteken    kell    megbeszélni. Hányszor  látjuk,  hogy  egy  csapat gólokkal  vezet,  már  a  II.  félidőben folyik  a  játék,  a vezető  csapat  biztos  győztesnek  látszik,  amikor  egy váratlanul  vagy   esetleg    igazságtalanul  bekapott  gól  megzavarja  a csapatot.    Az    együttes  elveszti  a fejét  és  végül  elveszti  —  a  mécsesét  is.  Előre  meg  kell  tehát  beszélni,  meg  kell  magyarázni  a  csapatnak,    hogy    miként  történik  a biztosnak    látszó    eredmény  megtartása  ilyen  esetekben.  Vagy  pl. az  ellenkezőjét  is  célszerű    kielemezni:  mit  csináljon  a  csapat,  ha az  ellenfél  vezet  már    3:0-ra,   de egy  váratlan  góltól  megzavarodik. Mert  azt  is  tudjuk   jól,    hogy  az ilyen    eredményeket  is  meg  lehet fordítani.
—  Az  ilyen  értekezleteken  lehet megértetni    a    csapat  tagjaival  a fegyelem  fontosságát   is   az  eredményességre.   Itt  kell  a  szabályok pontos    ismeretét,  a  sportszerűséget  a  bíróval,  saját  játékostársaival,  az  ellenféllel    szemben    belevinni  a  csapatba.  Bármennyire  is furcsán    hangzik,   de  a  játékosok között  még  mindig  vannak,    akik nincsenek  tisztában    minden   szabállyal.    Nevet   nem  akarok  említeni,  de  egy  válogatott  játékossal értem  meg  azt,    hogy  ez  kiderült róla.    Már  több  mérkőzés  óta  figyeltem  a  játékost,  aki  csatár  létére  is  mindig  lekésett  a  félpályáról  kapura  irányított  szabadrúgásokról.    Mikor   kezdtem  neki  magyarázni,  hogy  induljon  el  korábban,   kijelentette,    hogy   pontosan elindul  akkor,  amikor  -—  a  labda már  túlment  a  levegőben  az  ő  vonalán.    Mikor    elővettem,    hogy miért   nem    indul    el    korábban, mélységes   meggyőződéssel    jelentette  ki: „De  hiszen  akkor  lesbe futok!”  Csak  nehezen  lehetett  vele megértetni,    hogy    amelyik  pillanatban  a  társa  elrúgja  a  labdát,  ő már  rohanhat,  mert  az utolsó  érintés  pillanatában  állapítják  meg  a lesállást.
—-  Sok  ilyen    általános    értékű téma  kitölti  az  egész  telet.  És  ha az  edző  ezt  komolyan  veszi,  Céltudatos  tervvel  dolgozik,  akkor  csapatában  sokkal  egységesebb   felfogás  fog  kialakulni.    Ennek    gyümölcseit  pedig  már  a  legközelebbi edzéseken  és  mérkőzéseken   élvezni fogja.  Az  az  előnyük  is  megvan  az ilyen    elméleti     összejöveteleknek, hogy  a  holt idény    alatt  is  együtt marad  a  csapat,  tagjai  továbbra  is sportembereknek  érzik  magukat  és ez  jó  hatással  van    a    sportszerű életmódra  is.
—  Most  jönnek  azután a  kétkapus  edzőjátékok.
Itt  van  az  edzőnek  a  legfontosabb szerepe.  Itt  adhatja  meg  a  csapatnak  a  legjobb  taktikai  leckét.    Ha rajtam  állna,  először  is a   legszigorúbban    megtiltanám    az   egy   kapura   való rúgdosást. Itt   a   játékos    olyan   helyzetben kapja    a   labdát,  helyesebben  úgy igazítja  maga  elé  a  labdát,    amire játék  közben  soha,    de  soha  nem nyílik  alkalma.
Azt    kell    gyakorolni    edzés közben,   ami   előadódhatik  a meccsen.
Ezért  jó  módszer    az  ú n.  viktóriázás,  az  egy  kapura    való  játék is.  De  ha  elég  játékos  áll  rendelkezésre,    akkor    legideálisabb a két   teljes   csapat    játéka    egymás ellen.  Itt  az  edzőnek  módjában  áll a  játékot  megállítani,    a   hibákat megmagyarázni,  a  helyes  cselekvésre  rávinni  a  játékosokat.  Óvakodni kell  azonban  attól,  hogy  akkor  is megállítsuk   a    játékot,  amikor  a játékos    a  többféle   jó    megoldás közül  éppen n e m  azt  választotta, amire  az  edző  gondolt.  Csak  olyan taktikai  utasításokat  kell  adni  edzés  közben,    amik  a  játékosok  határozott  hibáját   vannak    hivatva kijavítani.    A  második   szempont, amire  ügyelni  kell:  a  csapat egysége   szempontjából  elkövetett  hibás  húzásokat kell  kipellengérezni.  Ha  megnyúlt az  ellenfél   védelme  és  a  half  cselezni  kezd,  ahelyett,   hogy   hosszú labdával    kidobja  a  szélsőt,    vagy hátrafelé    kezd    forogni,    amikor passzolhatna,  akkor le  kell  fújni  a játékost  és  meg  kell  mutatni  neki, mi  lett  volna  a  teendő,
—  Külön  fejezet a  kapu  előtti  jő  játékra  való nevelés.
Ha  a  támadásban  ügyes    taktikát követ  a  csapat,  akkor  rendszerint váratlanul,  gyorsan  kerül  a  csatársor  a  labdával  a  kapu  elé.  Ez  már egymagában eredménnyel kecsegtet A  játékosokat  rá  kell  venni,  hogy lehetőleg  sokat    lőjjenek    kapura Én  azt  szoktam   mondani  a  csatároknak :
– – „Jó   helyzetnél  nincs  jobb helyzet!” .
Ezzel  akarom   megértetni  velük, hogy   ha  valamelyik    gólhelyzetbe kerül,  lőjjön    késedelem  nélkül  és ne  nézzen  előbb  körül,  hogy  hátha valamelyik  társa még  jobb  helyzetben  van.  Ez  már  hiba.    Mert  először  is  nem  biztos,  hogy  az  a másik  jobb  helyzetben  van,  de  közben a  passz  alatt   az  ellenfél  már  helyezkedhet,    a  passz  maga  is  pontatlan    lehet.   A  saját  jó  helyzete pedig  okvetlenül  elromlik.    Szóval számos    körülmény   van,    aminek folytán  a  helyzet  elromolhat.    Kitartó  munkával  rá  lehet  szoktatni a  játékost,    hogy    ő  is  ugyanúgy megérezze   lenn   a   pályán  a  helyzetet,  amint  azt  a  magasan  fekvő tribünről  a  közönség  rendesen  jól meglátja  és  ösztönzi  is  a  játékost: „Lőj j !”
—  Ha  így  neveljük    csatárainkat,  sokkal    gyakoribb    lesz  a  lövés.   Márpedig  a  labda    tulajdonsága,  hogy    csak  akkor    megy  be, ha  kapura  lövik.  Vannak  lövések, amiket  korábban  adnak  le  a  kelleténél,  Ez  mindig  a  kisebbik  hiba. Az  a  jó,   ha  a  játékosban   hamar megszületik   az  érzés, „No  most lőni  kell!”    Sokkal  jobb,    mintha az  forog  az  agyában: „No,  kinek adom  most  le  a  labdát?”
—  Megnehezíti  az  edző  munkáját, ha  a  csatársorban  góllövő sztár  van.
Ilyenkor  a  többieket  nem  hatja  át az  az  érzés,  hogy  nekik  is  lőni  kell a  kapura.    A  helyesen  nevelt  csatár  így  gondolkozik: „ha  a  kapu közelében   vagyok,   belövöm   a   labdát.”  A  sztárok  társai  ezzel  szemben  a  következő  gondolatban  élnek rendesen: „ha   a  kapu    közelében vagyok,  megkeresem   a   sztárt   és, hozzá  passzolom   a   labdát.”
—  A  kapura lövést  kell  erőltetni a  kétkapus  edzéseken.
—  A  játék  gyorsítását    célozza a   kapásból   való    lebdaleadás   beidegzése.  Ez  kétségtelenül    helyes elv,  csak    nem    minden    esetben. Mert  pl.  ha  a  labda  egy  sikertelenül  végződött    támadó  akció  után akkor  kerül  vissza  a  támadó  fedezethez,    amikor   még  mind  az  öt csatár   le  van  fogva,   akkor   nem lesz  helyes  a  labdát  kapásból  visszaküldeni.  Mert  nincs  tiszta  csatár,  aki  átvehesse.    Ilyenkor   a  jó half  előbb  olyan   mozdulatot  tesz, amellyel  magára  csal  egy  védőt  és csak  akkor  adja  le  a  labdát  annak a társának, – aki   így  megszabadult védőjétől.
—  Fontos  taktikai  elv,  amit  be kell  vinnie  az  edzőnek  minden  játékos   vérébe: a  támadás  helyes  iránya  nem, széliében  van,   hanem  előre.
—  Általában  üdvös  lenne,  ha  a taktikai    kérdésekről    vita-esteket rendeznének.    A    Nemzeti    Sport kezdeményezése    igen    nagy  fontosságú  lépés   volt,    sajnos,    nem látjuk  az  MLSz  által  beígért  folytatást.  Ezekre  a  vita-estékre  meg kell  hívni  az  edzőket,  azután  azokat  az  intézőket,    akik    a  kisebb csapatokban  a  játékosok  oktatását végzik  és  a játékosokat  is.  Itt  tisztázódnának  a  felfogások  és  kialakulna  legalább  az  alapvető  kérdésekben  egyöntetű  játékstílus.
ÖSSZEFOGLALÁS. KULCSSZAVAK:

  • intenzív elméleti képzés

Előkészületek. Közös cél megfogalmazása, irányba állítás:

  • azonos futballgondolkodás, azonos játékfelfogás
  •  a csapat egy fej után játsszon
  • jobb egy “egy fej után játszó”, alacsonyabb játékosminőséget képviselő csapat, mint a “több fej után játszó” sztárok csapata (értsd: előbbinél egységes összműködés van, míg utóbbinál összműködési zavar)

Mit oktassunk?

  • feladatkörök, szerepkörök a pályán
  • mérkőzés koreográfia
  • konkrét játékhelyzet megoldások interakcióval
  • játékszabály ismeretek

Hogyan oktassunk?

  • kétkapus játékok. Játék megállítása, magyarázat az elvi hibáknál.

 

Publikálva a következő kategórián belül: CIKKEK. Bookmark the permalink.