Plattkó Ferenc: A futball művészete és tudománya (1945)

Plattkó Ferenc rövid pályafutása

Plattkó Ferenc (Budapest, 1898. december 2. – Santiago de Chile, 1983. szeptember 2.)                 válogatott labdarúgó, kapus. A Vasas első, válogatott labdarúgója. Külföldön Franz Platko, Franz Platko Kopiletz, Francisco Platko néven volt ismert. Az FC Barcelonához szerződött, ahol az 1928-as spanyol kupadöntő kapcsán Rafael Alberti, verset írt hozzá.

Forrás: rangado.hu

Akik nem csak a focipályán, hanem a kispadon is bizonyították: miattuk lett a legcsodálatosabb játék a futball.

Tény, ami tény: Plattkó Ferenc a kapussorozatban is simán helyet kaphatott volna a legnagyobbak között, hiszen kora legnagyobb hálóőrei között tartották számon, de amilyen megátalkodott szakmaőrült volt, már játékoskorában bizonyított edzőként is. Már 23 évesen edzette a Magyar-Olasz Bank SE játékosait, aztán később profi pályafutását is játékos-edzőként fejezte be az FC Baselnél.

Imádott itthon játszani, de szerette az életet, és az akkori honi játékosfizetésből nem nagyon tudott kijönni, ezért hamar dobbantott. Már Barcelonából hazaküldött levelében megírta, miért is ment el nagyon hamar világot látni. „Van dolgom egész nap. Csónakázni, horgászni, napfürdőzni, vadászni, footbalozni, enni-inni. Hol volt ez Pesten?” Aztán persze nem bírta sokáig, 1922-ben hazajött, 17 mérkőzésen szerepelt az MTK bajnokcsapatában, meg további két alkalommal a válogatottban is. Frontz mester, az MTK edzője szerint Plattkó minden idők legjobb magyar kapusa volt.

Aztán újra Barcelona következett, ahol akár az istenre, úgy néztek rá a katalánok. „Vígan nyaralt, pompás kocsiján robogott ki délelőtt és délután a strandra, élvezni hallatlan népszerűségét” – írták róla kicsit irigykedve az akkori hazai kommentátorok. Még azt is megtehette, hogy Katalóniába költöztette testvéreit. Két bátyja, István és Károly is neves edzővé vált Spanyolországban, István a Real Valladolid, a Granada és a Mallorca szakvezetője volt, míg Károly maga váltotta Istvánt a Valladolid kispadján, de volt a Girona és a Celta Vigo irányítója is.

Plattkó korának nagy sztárja volt, minden nap megjelent róla valami az újságokban, hatalmas sportautókkal száguldozott. Aranyifjú volt, csakhogy neki egyetlen igazi mániája volt: a foci. A harmincas években annyi csodás védés és legendás pillanat után a Barca edzője lett, majd utána egy nagy dél-amerikai kitérő után újra ő lett a katalánok mestere, és az ötvenes évek közepén újra belevéste a nevét a Barca-sztoriba: együttese 1956. január elsejétől tíz mérkőzést nyert meg sorozatban, igaz a bajnoki címet nem sikerült elhódítania, mert három fordulóval a befejezés előtt 1-0-ra kikapott Bilbaóban.

És ez még nem minden. Plattkó nemcsak az Arsenal szakvezetője volt 1936-ban, hanem még ugyanabban az évben az USA olimpiai válogatottját is irányította, ahonnan a nagy utazó egyből Bukarest felé vette az irányt, ahol pedig a Venus Bucurestivel meg is nyerte a román bajnokságot.

Ami a dél-amerikai éveket illeti, volt a chilei Colo-Colo edzője, amellyel 1939-ben és 1941-ben is bajnok lett. 1940-ben az argentin River Plate technikai igazgatója és utánpótlás-edzője volt, aztán megpályázta a chilei válogatott szövetségi kapitánya posztját, sikerrel. Ezt a kispadot 1945-ig koptatatta, miközben a munkaalkoholista Plattkó edzősködött a River Plate-nél is.

1945-ben rövid időre visszatért Európába. Egy idény erejéig a spanyol a Valladolid vezetőedzője volt, ahol korábban két testvére is dolgozott. Ezt követően visszatért Chilébe és ismét bajnok lett a Colo-Colo-val. 1948-ban a chilei Santiago Morning-nál, 1949-ben az argentin Boca Juniors-nál dolgozott. 1950 és 1952-ben pedig a River Plate technikai igazgatója volt. 1953-ban ismét a Colo Colo edzője lett és újra bajnokságot nyert. 1957 és 1964 között játékos-megfigyelőként dolgozott Brazíliában. Az 1962-es chilei világbajnokságon találkozott a magyar válogatott játékosaival, amiről, természetesen – ahogy sikereiről, életéről, labdarúgással foglalkozó szakkönyveiről – egy sort sem írt a hazai szaksajtó. Chilében hunyt el 1983 szeptemberében.

Ki mondhatta el magáról, hogy labdarúgóként vonult be a szépirodalomba? Mert Plattkó bizonyosan. Rafael Albertit, a nem éppen fűzfapoétaként számon tartott spanyol költőt a kapusnak a Real Sociedad–Barcelona spanyol kupadöntő első mérkőzésén nyújtott őrülten komoly teljesítménye késztette akkora extázisra, hogy ódát kanyarítson róla annak ellenére, hogy a Santanderben rendezett találkozó döntetlennel, és nem Barca-győzelemmel zárult. Alberti mégis ilyen sorokra ragadtatta el magát: „Senki sem felejti el Plattkót, Magyarország szőke medvéjét. Senki, senki, senki…”

 

Óda Plattkóhoz

Óda Platkóhoz* (Magyar)

(Santander, 1928. május 20.) Írta: Rafael Alberti

Magyarra fordította: Somlyó György

Nem feled senki, Platkó,
Nem, senki, senki, senki
te szőke magyar medve.

A tenger, az se,
mely ott zúgott előtted és mégse védhetett meg.
Az eső se. S a fennen uralkodó szelek se.

Tenger se, szél se, Platkó, telivér szőke Platkó,
kapu őre a porban, villámhárító.

Nem, senki, senki, senki.

Kék és azúr dresszek a szélben, királyi dresszek,
kik rád törtek repülve, zúdulva Neked estek,
Platkó, Platkó, te messzi, elesett szőke Platkó,
idegen föld gyepén lángoló tigris! És kulcs,
Platkó, törött kulcs,
az arany portikusz előtt elhullt arany kulcs!

Nem, senki, senki, senki,
nem feled senki, Platkó!
Háttal fordult az ég.
Lángoltak az azúr és bíborszínű dresszek
És szél híján kihúnytak.
És a tenger, szemét lesütve,
szó nélkül összeomlott.
A gomblyukakban vérzett,
vérzett, Platkó, teérted,
magyar véred elestén,
s hogy nem volt többé véred,
lendületed, bravúrod,
remegve mind a jelvény.

Nem, senki, senki, Platkó,
el nem feled senki.

És visszatért a tenger.
Tíz zászló jött lobogva, robogva,
villámgyors lendülettel.
És visszatért a szél is. Vissza a szívbe a reménység.
Te visszatértél.

Hősi kéket s bíborszínt küldött szét a levegő az erekbe.
S szárnyak, égi szárnyak, és fehér törött, szárnyak
hullottak tollafosztva, legyőzötten a gyepre.

És lába nőtt a szélnek, és feje, törzse, karja.
És Platkó, mind teérted, te szőke magyar Platkó!

S visszatérted tiszteletére,
mert új vért zúdítottál a harc ernyedt erébe,
a szél egy rést nyitott az ellenfél kapujában.

Nem, senki sem feledhet.
Emlékszik az eső, a szél, a tenger.
S mind az aranyló
jelvények, gomblyukaknak sok bezárult virága,
kelyhét érted megint kitárta.

Nem, senki, senki, senki,
el nem feledi Platkó!

És a végét sem: távozásod,
telivér, szőke medve;
ájult zászló, a pálya fölött, vállra emelve.

Ó, Platkó, Platkó, Platkó,
honodtól messze, messze!
Mily tenger volna képes téged meg nem síratni?

Nem, senki, sem feledhet,
nem, senki, senki, senki.

Plattkó élete

Més que un club. A mottó, mely egybeforrott az FC Barcelona szóval.
Valóban több, mint egy egyszerű klub. Egy csodálatos sportegyesület, egy óriási „család”, melyet több millió ember szeretete tart össze. Egyedülálló eszméket képvisel, jelképe a szabadságnak, a függetlenségnek, Katalóniának. Egyet jelent a sikerrel, a megalkuvást nem ismerő, már-már művészi módon tálalt támadófutballal!
Ahhoz, hogy ez a futballcsapat ilyen hírnévre és tiszteletre tegyen szert, rengeteg ember odaadó, áldozatos munkája szükségeltetett. Ez a sorozat megpróbál a teljesség igénye mellett méltó emléket állítani az FC Barcelona úttörőinek, legendáinak, hőseinek, emblematikus alakjainak. Nem mementó, sokkal inkább ezen emberek éltetése, ünneplése.

 Plattkó Ferenc – a Blaugrana első legendás hálóőre

A kedves Barça-szurkolók a következőkben a Klub első legendás kapusának élettörténetével, pályájával ismerkedhetnek meg. Célom bemutatni a kiváló magyar származású kapus fordulatos, regényes életét, sikereit a Blaugranával, majd dél-amerikai edzősködésének állomásait. Platkó Magyarországon született, Katalóniában vált híressé, és Chilében is megbecsült legenda lett. Az írás apropóját egy vers jelenti, amelyet a híres katalán költő, Rafael Albert írt hozzá/róla egy kiváló barcelonai mérkőzése után.

Az FC Barcelonában Francisco Platko néven lett ismert labdarúgó, de találkozhatunk Franz Platko néven is vele; eredeti családneve: Kopiletz. Az 1920-s évek legendás magyar származású kapusa 1898. december 2-án született a Magyar Királyság székvárosában, Budapesten, és 1983. szeptember 2-án hunyt el Santiago de Chilében, a dél-amerikai ország fővárosában. Egy igazi világfi volt, a világ számos táján megfordult, de bölcsőjét soha nem tagadva meg élte életét. A magyar származású kapus aktív pályafutását követően az edzői pályára lépett, ahol a legszebb sikereit Chilében érte el a Colo Colo együttesénél. Trénerként két alkalommal ült a Barcelona kispadján is, de különösebb eredményeket nem tudott elérni a tekintélyes szakember. 1956-ban visszatért Chilébe, ahol élete hátralévő részét nyugalomban, tisztelettől övezve élte le.

Az első lépések

Már kisgyermekként megismerkedett a labdarúgás szépségeivel, ahogy szokták volt mondani: hamar közeli barátságba került a labdával. Ifjabb korában – mint oly sok gyermek – csak hobbiként űzte ezt a sportágat, majd 1909-ben, 11 évesen a BTC csapatában kezdett játszani. 1911-ben a Globus TC csapatának kapuját védte egészen 1914-ig, amikor a Vasas SC igazolt labdarúgója lett. Az 1916/17-es bajnoki idény legjobb kapusának választották a szakírók, amikor még 18 éves sem volt. Korának egyik legnagyobb reményű kapustehetsége volt, aki azonban pechjére nem a legszerencsésebb korban kezdte pályafutását: az ország túl volt egy vesztes világháborún, és a teljes szétesés szélére sodródott.

1919-ben több társával együtt külföldre távozott. Előbb a WAC Wienna együttesében védett (Ausztria), majd 1920-ban a Middlesbrough FC együttese következett.1921-ben rövid ideig játékos-edző volt az AFK Kula csapatánál, majd a csehszlovák Sparta Praha kapusa lett. Hazatérése után megint csak a Vasas kötelékébe állt, még ha csak rövid ideig is. Ezután az MTK alkalmazottja lett (1922 őszén), akikkel magyar bajnoki címet és kupát is nyert. Az MTK-val Európa több városában több edzőmeccset is vívott; két alkalommal – 1923 őszén – az FC Barcelona vendége volt. A két találkozón Plattkó teljesítményét olyannyira kiválónak találták a katalán óriás akkori vezetői, hogy azonnal szerződést ajánlottak neki, aki nem habozott igent mondani erre a felkérésre. Ezzel kezdetét vette a két fél hét éven át tartó eredményes együttműködése. Plattkó 1917 és 1923 között hat alkalommal pályára lépett a magyar nemzeti tizenegyben is, ezeken a meccseken a válogatott öt győzelmet aratott és egy döntetlent ért el, és mindössze négy gólt kapott.

Barcelona, ahol legendává válik

1923 őszén tehát a katalán főváros nagyobbik csapatában folytatta pályafutását, ahol az első szezonjában még csak barátságos mérkőzéseken szerepelt, a katalán bajnokság küzdelmeiben nem vett részt. A Blaugrana együttesénél azt várták a sokoldalú kapustól, hogy megpróbálja pótolni az 1922 nyarán a városi riválishoz szerződött Ricardo Zamorát. A kiváló katalán portás hirtelen távozott az Espanyol együtteséhez, így a Barçának kellett egy hozzá hasonlóan megbízható kapus.

Az edzőmeccsek alkalmával tapasztalt pozitív benyomások alapján a gránátvörös-kékeknél biztosak voltak benne, hogy megtalálták Zamora méltó utódját. A katalán hálóőrnél valamivel magasabb magyar kapus nem okozott csalódást, sem a nézőknek, sem a szakvezetésnek.

Az edzéseken és a barátságos meccseken rendre magabiztos teljesítményt nyújtott, így a második idényében már minden sorozatra nevezte őt csapata; így részt vett a katalán bajnokság (Campeonato Catalana) és a spanyol kupa küzdelmeiben is. Ezzel együtt az 1923/24-es katalán bajnokcsapat tagjának mondhatja magát. Az almanachok a bajnoki elsőséget szerzett együttes kapusaként tartják számon.

Az 1924/25-ös idény aztán meghozta számára az első sikereket is. Az együttes alapembereként tevékeny részt vállalt a katalán bajnoki címből, ill. a Spanyol Kupában elért végső sikerből. A tartományi bajnokságot szinte végigvédte, így maximálisan hozzájárult a trófea újbóli elnyeréséhez. Hasonló volt a helyzet a spanyol kupában is. A Barcelona végig magabiztos játékkal jutott el a döntőbe, ahol aztán az Arenas Club de Guetxo várt a katalánokra. A hőskorszak kiváló együttesét 2-0 arányban múlták felül a Pozsonyi Imre (Jesza Poszony) trenírozta katalánok. A döntőn Plattkó védte a Barça kapuját, s mint látható: meglehetős hatékonysággal tette ezt. Samitier és Sancho góljaira a baszk együttes nem tudott góllal felelni.

A kiváló reflexekkel megáldott magyar származású kapus a következő években pótolhatatlan alapemberré emelkedett, aki minden sikerből aktívan kivette a részét. Nélküle szinte elképzelhetetlen volt az 1920-as évek második felének Barcelonája. Legyen szó katalán bajnokiról, spanyol kupáról, vagy majd az országos bajnokságról, rendszerint az ő nevével kezdődött a Barça összeállítása. Nemcsak a vonalon volt képes bravúrokra, hanem a beadásoknál is résen volt: kiváló ütemérzékkel tudott kimozdulni a beadásokra. A Les Corts közönsége pedig hálás volt Plattkónak: tapssal és gondoskodó szeretettel övezték, bátorították a magyar kapust.

A következő esztendőkben tovább folytatódott a Barcelona sikerszériája. Mind a katalán bajnokságban, mind a Copa Alfons XIII – ban meghatározó szerepet töltöttek be a katalánok.

Az 1925/26-os idényben újfent sikerült a duplázás: a tartományi bajnokság mellé megint begyűjtötték a spanyol kupát, az évtizedben immáron negyedik alkalommal. Ezúttal az Atlético Madrid volt az ellenfél, amelyet hosszabbítást követően sikerült 3-2-re legyőzni Samitier, Just és Alcántara góljaival. A kapuban ezúttal is Plattkó állta az ellenfél rohamait; ugyan két gólt kapott, de a győzelemben így is tevékenyen részt vett.

Plattkónak a spanyol kupa küzdelmei igazán „hazai pályának” számítottak. A bajnokikon is kiválóan védett, de a legkiválóbb teljesítményre itt volt képes. A kupában igazi önmagát adhatta, ahol egy-egy jó védésnek, jó ütemű kimozdulásnak kulcsszerepe volt, míg a bajnokságban volt esély a javításra. Barcelonai évei alatt hat alkalommal nyerte el a Campeonato Catalanát: 1924, 1925, 1926, 1927, 1928, 1930. Míg a spanyol kupában három alkalommal volt tagja a győztes csapatnak: 1925, 1926, 1928, melyek közül a legemlékezetesebbnek az utolsó bizonyult.

A spanyol kupa – Copa XIII Alfons – 1927/28-as kiírásában hosszas előcsatározások után jutott el a Blaugrana a döntőbe, ahol a baszk Real Sociedad volt az ellenfél. A döntő első felvonására 1928. május 20-án került sor Santanderben. A csapat a Plattkó – Walter Burkhardt, Mas, Guzmán, Castillo, Carulla, Piera, Sastre, Samitier, Arocha, Parera összeállításban lépett pályára. A meccs 1-1-es döntetlenre végződött, ahol a katalánok gólját Samitier lőtte. Azonban a döntő első felvonása nem erről vált híressé, hanem Plattkó teljesítményéről, hőstettéről, amely aztán egy máig halhatatlan irodalmi alkotásnak is az apropójává vált.

A két csapat küzdelmének kulcsjelenetét így írta le a kor híres költője, Rafael Alberti:

„Egy kapu előtti csetepatéban a Sociedad játékosai rávetették magukat Plattkóra, és amikor leomlott az embergúla, alul egy vérbefagyott, látszólag élettelen test terült el, kezében a labdával. A tömeg üvöltött, és a csapattársak, miután levitték az ápolásra szoruló kapust, csak álltak villámsújtottan. Mintha beletörődtek volna sorsukba, a vereségbe. Percekkel később viszont csoda történt. A bebugyolált fejű Plattkó visszatámolygott a helyére, és a csapat varázsütésre megtáltosodott.” /Kormanik-Moncz: FC Barcelona, 2006./

A beszámoló valószínűleg nem mentes a költői túlzásoktól, mindenesetre a sérült Plattkó a visszatérése után bemutatott néhány szép védést, míg Pepe Samitier kiegyenlített. A mérkőzés 1-1-re végződött, csakúgy, mint a megismételt döntő. A harmadik összecsapást végül a Barca 3-1-re megnyerte, így az övék lett a kupa.

A szemléletes beszámolón túl Alberti egy verssel, „Óda Plattkóhoz”, is megemlékezett a magyar kapus szédületes teljesítményéről.

A chilei Colo-colo csapatának mauzóleumába helyezik el Plattkó Ferenc hamvait

Az alábbiakban Platkó Ferenc 1945-ben Chilében megjelent könyvét ismertetjük. A képaláírások jelenleg még fordítás alatt vannak, amint kész lesznek a könyvet kijavítjuk.